Ma 2 bejegyzést is írni fogok, ha a szerkesztőfelület engedi. Az egyik egy tegnap esti baráti beszélgetésre ad választ, mégpedig az asszertivitásról. A témához kapcsolódó definíciókat a wikipédiából gyűjtöttem össze, egyszerűbb volt mint újrafogalmazni amit már mások megfogalmaztak. Úgy gondolom, hogy a tárgyalások során az asszertív magatartás az, amit követni érdemes, de tudatában KELL lennünk annak, hogy nem csupán ez a magatartásforma létezik.

1.    Passzív: Passzív ember viselkedésére az jellemző, hogy kerüli a problémás helyzeteket. A kommunikáció elől kitér, visszafogottan viselkedik.
2.    Asszertív: Az asszertív, vagy más szóval a éppen megfelelő határozottságú és öntudatú emberre az jellemző, hogy környezetével összhangban igyekszik elérni céljait. Van önbizalma, határozott, szemkontaktust tart, erőt nem alkalmaz, együttműködő.
3.    Agresszív: Az agresszív ember gyakran mérges, elvörösödik, felfújja magát, szuggesztív tekintetű. Általában erőteljesen gesztikulál, hangos, a véleményét tényként közli, ténynek állítja be.
4.    Manipulatív: A manipulatív ember próbálja rejteni érzelmeit, gondolatait, gyakran a környezetét utánozza, igyekszik a legsikeresebbnek tűnő társát utánozni, a többieket pedig megtéveszteni, saját sikere érdekében.

Asszertív technikák
Az asszertív viselkedés az arany középút a behódoló (szubmisszív), alárendelt magatartásforma és a fenyegető (aggresszív) magatartásforma között.
Lényeges kelléke az asszertív személyiségnek, hogy tudja, hogy mit akar elérni, és tisztában van a másik igényeivel is. Ennek alapján jogos önbizalom fogja el és magabiztos a fellépése.
A magabiztos fellépés alapja az önbecsülés, amely jótékonyan hat az önbizalmunkra, ezen keresztül a viselkedésünkre.

Viselkedésünkből a kommunikáció az, amelyen keresztül le tudjuk mérni hatékonyságunkat, azaz, hogy elérjük-e célunkat.

Szívós ellenállás esetén a monoton ismétlés technikáját használja, általában meglepően jó eredménnyel. Ezért azt mondja, amit gondol. De képes nemet mondani, visszautasítja a vállalhatatlan kéréseket. Véleménynyilvánításában konstruktív, ő maga pedig figyel mások gondolataira. A legfontosabb, hogy ha nem ért valamit, akkor kérdez – ez az információszerzés asszertív módszere, nem pedig az, hogy ez „hülyeség, ezt még soha nem hallottam stb.”
Az asszertivitás annyit jelent, mint szándékod és céljaid nyílt, őszinte megfogalmazása, egyenes, világos kifejezések alkalmazása a beszédben.

Az asszertív viselkedés a non verbális kommunikáció keretében magabiztos fellépésben nyilvánul meg, melynek elemei a következők:
•    szavaiddal összhangban lévő testbeszéd,
•    nyílt tekintet,
•    határozott és nyugodt hang,
•    egyenes tartás.

Aki asszertíven viselkedik, képes felismerni és megérteni a behódoló, az agresszív, valamint a manipulatív tárgyalópartnert is. Nagyon sokan vannak,akik a tárgyalási technikákban éppen a manipulatív technikákat keresik. Egy ilyen tréningtől azt várják, hogy akkor most jóóól megtanulják a testbeszédben azokat az - egyébként létező és működő - trükköket, ahogy ülni-mozogni, kezet fogni érdemes. NLP-s ügyességeket tanulnak, melyek szintén nagyon jól működnek. Ezekkel a technikákkal aztán tárgyalni futnak, és kilóg a lóláb, semmit nem érnek el velük, végül.  A technikák jók, fontosak, hasznosak. De csak akkor, ha belülről fakadnak és egységben vannak az egész emberrel. A technikáknak ezért előbb az önsimeret, az önmegfigyelés, a belső egység létrehozása a célja - mert akkor vezetnek összességükben végül asszertív magatartáshoz.