Ez a közmondás az "emberi játszmák" egyik alpstruktúráját írja le. Azt, amikor nem azzal közlöd a közlendődet, akinek tényleg mondanivalód van, hanem csak utalsz a beszédben valamire, amivel az illető tudomására akarod hozni a mondandódat.

Berne (tudod, a játszmás pszichológus!) ezt a fajta közlési módot "dupla fedelű" közlésnek hívja. Ilyenkor közlendőnknek van egy burkolt, rejtett tartalma, amit elképzelhető, hogy csak ketten értenek igazából, míg látszólag a mondatot mindenki felfogta. A rejtett tartalom lehet valami pozitív, s lehet valami mélyen bántó dolog is.

A pozitív változat például a discoban elhangzó párbeszédben: Fiú: - Kijössz sétálni egy kicsit? (Szeretnék tőled egyet-mást) 
Lány: - Dehát esik az eső! (Jól meggondoltad ezt a dolgot?) 
A tranzakció azonnal lelepleződik, ha erre a fiú úgy felel: - Nem baj, majd a cipőmre térdelsz! - ettől ugyanis a "dupla fedél" kinyílik, a szándék egyértelművé válik.

M -től érkezett az alábbi levél:
A kedvenc tárgyalástechnikai húzásom tegnap: felhívtam X figyelmét arra, hogy ha Y munkájával baja van, mondja meg neki is személyesen (ne csak formális e-mailként; illetve ne másnak személyesen). X és Y így megoldott 1-2 óra alatt együtt egy problémát, amivel egyébként csak egymás dolgát nehezítették volna napokig. Ez ebben a formában biztos túl általános és egyszerű történet, de egy "multinál" már ez is nagy dolognak tűnik.

A negatív formája ennek a közlési módnak épp M fenti példájában látszik. Ha nem mondjuk ki amit gondolunk, csak utalunk rá, az - éppen az egyenesbeszéd hiánya miatt - sokszor bántó lehet, pláne ha még a két fél nem is kedveli egymást és bántónak is szánják mondókájukat, de túl modorosak, vagy gyávák a nyitott harchoz. Ha az ilyen beszélgetéseket sikerül valakinek leleplezni, lehet, hogy nem lesz túl népszerű (közvetlen kollégáknak, vagy érintett családtagnak nem is ajánlom a beavatkozást, épp emiatt)de sokszor segíthet egy régi, meg nem bocsátott sérelem feldolgozásában, ha egy külső személy nyíltan kilép a játszmából és egyértelműen rákérdez a probléma gyökerére. A társadalmi szintű üzenet mögött megérzi a pszichológiai (érzelmi) szintű töltést és a társasalmi szint mögé nyúl, a lelki történésre fókuszál, de úgy, hogy nem vesz részt benne érzelmi polaritással. Magyarul semleges marad, de elfogadó.(Ebben volt ügyes levéíróm, M!) 

Például az alábbi mondatok elhangzásakor érheted magad tetten:

• Erre próbálok utalni
• .. ha érted, mire gondolok.
• .. átvitt értelemben, tulajdonképpen...

Az efféle "dupla fedelű" közléseknek, rejtett tartamaknak a kamaszok/tinik és a nők az igazi mesterei, de férfiak is nagyon ügyesen tudják játszani.(Ilyen néha a flörtölés)

Volt már részed efféle burkolt bántásban, vagy esetleg olyan kalandban ahol élevezet volt ilyen "ráutaló" mondatokat használni? (Például egy eltitkolt munkahelyi viszonynál?) Mesélj!

(Leveleket saját sztorikkal az utcamacska@freemail.hu címre várom!)