... eszembe jutott egy dolog, amit szerintem sikerrel használhat bárki az üzletkötés, a tárgyalások során. Olvass tovább, és kiderül, hogy függ össze ez a ruhákkal.

A nyaralásoknak többnyire vége. Azt mondják, még csütörtökig marad a jó idő, aztán végleg és visszavonhatatlanul itt az ősz. Ilyenkor a nyári ruháimat össze szoktam pakolni, és előszedem a télieket. A szerkrényben így jobban elférnek. A pakolás közben kezembe akadt egy fehér strandruha, s eszembe jutott egy nosztalgikus emlékeket idéző nyári történet. Gondoltam ez éppen ide illik.

A vidéki házunkban szükségem volt egy szennyestartóra. Arra gondoltam, hogy a bolhapiacon nézek körül. Ott ugyanis nagyon jó darabok fordulnak elő, töredék áron. Rábukkantam egy vadonatúj, vesszőből fonott példányra, sikerült lealkudnom belőle még egy jókora összeget is (ettől élvezetes a bolhpiac!) és meglepetésemre a "véres" alku után az eladó azt mondta: - Ott a szőnyege végénél találok egy kosarat, abból válasszak valami ajándékot. Az jándékos kosárban volt mindenféle: Játékok, ruhák, apróságok. Nem csak nekem ajánlotta fel az ajándék választás lehetőségét, hanem egy másik vevőjének is, aki egy hörcsögkalitkát vett tőle éppen. Meglepetten láttam, hogy az ajándékos kosárban egy vadonatúj, egyszerű, fehér nyári ruha is lapul, épp a méretem. Köszönettel elvettem az ajándékát. Tényleg jól esett a figyelmesség, hiszen úgy éreztem, hogy messze áron alul hoztam elaz árut, s a ruha is tetszett. (Az obligát fehér strandruha!) 

Azóta ha arra járok, nem csak igyekszem nála venni ezt-azt. De nem csak így szoktam neki viszonozni a segítséget. Többször segítettem be neki "rágyalástechnikai trükkökkel" is - kicsit felhajtva a termékek árát. Megkedveltük egymást. Kiderült, hogy kutyákat is tenyészt, s hogy az eladásra kínált holmii tényleg mind újak. Egy különleges forrásból, áron alul szerez apró bibás tárgyakat, melyeket vagy megreparál, vagy eladja ahogy vannak.

Két fő dolgot tanított nekem ez az egyszerű árus - azon túl, hogy magának szerzett egy lojális vevőt.

• Ajándékot adott - ezzel elérte, hogy ne csak elégedett legyek, de egy kicsit lekötelezettje is. Elérte, hogy emlékezzem rá, s hogy megkedveljem.
• Eszembe juttatta azt a trükköt, amit még évizedekkel ezelőtt tanultam a "Garay egyetemen" vagyis a régi Garay piacon, ahol több fontos dolgot szedtem fel egyetélen ott eltöltött nyáriszüneti munka alatt, mint több főiskolai évfolyamon: -  Például azt, hogyan kell felverni valaminek az árát!

A technika csupán annyi, hogy egy vevőnek látszó személy odamegy a bámészkodóhoz, s ugyanarra az árucikkre vet szemet, mely a bámészkodónak is tetszik. Rákérdez az eladónál, megdícséri, majd félhangosan tanakodni kezd, hogy megvegye-e? (Az összebeszélt eladó és vevő ilyenkor akár magasabb árat is mondhat éppen, mint korábban. Ám ez nem szükséges, nem is annyira szokás, hiszen az alkudozás miatt eleve magas árat mond mindenki!)Úgy tesz, minta tanakodna a vásárláson, az eladó pedig rákérdez a bámészkodóra:  Elnézést ha Ön megvenné, Önnek adom, mivel előbb volt itt. Szeretné megvenni? A bámészkodó ilyenkor szinte minden alkalommal alku nélkül, a felkínált áron vásárol. A felhajtó megdicséri a báészkodóból faragott vevőt, hogy milyen jó vásárt csinált, és sajnálkozik, hogy megelőzte őt, mert hát szemeseknek áll a világ.

Ugyanezzel a technikával segítettem eladni a bolhapiacon a bringaárusnak két bringát - cserébe' anyagáron javította meg az én bringámat.(Pedig csak szórakoztam, míg arra vártam, hogy átvegye a bringát tőlem javításra...)

Ez a piaci tenchnika egyébként egyszerű, és érdemes vevőként is tudni róla, ugyanis így pillanatok alatt elállhatsz a vásárlástól, ha olyan kacatot akarnál megvenni, amire egyébként nincs szükséged, de a pillanatnyi "éhséged" és vágyad rávesz a vásárlásra.