Nejlonbugyi, poliészter öltöny, és zokni nélkül felvett cipő - az alaphibák, amikkel hazavágod a tárgyalásodat!
Ma ezt a szép témát terveztem - de ha a Szent Szerkesztő megengedi, akkor mindenképp visszatérek, mint a terminátor és még egy posztot fogok írni a kerekasztalokról. (... vagy ha mégsem ma, akkor holnap)
Azért ezt, mert még kezdő talpalós üzletkötő koromban megesett egy érdekes eset. Akkoriban egy pöpec fehér kispolskival jártam, szürke kagylóülések voltak benne, kulcsosan indult - meg volt kicsit berhelve a drága, egy rallista csóka építette a kiskocsit a csajának! - volt benne riasztó, ködlámpa, a sofőr oldalon volt a kis tükör a napellenző belső felén. A napellenző és a tető szürke valódi bőr volt. Kormányt már én vonattam be. Tetőablaka is volt neki - ami csak tényleg nagy eső esetén ázott be ;) - egyszóval az évezred verdája volt, 100-al tudott menni, ami egy polák esetében nem volt szokványos. Egy dolga nem volt neki: Légkondija.Próbállkoztam én a kockaladába való szivargyújtós ventillátorral, de a polák az polák. Kicsi helyek.. egyszóval nyáridőben olyan meleg volt benne, mint egy szaunában. Egyszer Szegedre mentem, egy kissé áttetsző blúzt vettem fel - végül is meleg volt. Ám a forróságban szorított a melltartó, meleg is volt. Levettem, majd el is felejtettem a melltartók létezését. Elértem Szegedre, ahol egy fuvarozó nagyvállalat vezetőjével kellett találkoznom. Sofőrök, raktárosok, rakodók mindenütt, 18 és 60 közt, csak pasasok. Leparkolok - a miniatűr fehér kiskocsi a nagy teherautók közt már feltűnést keltett. Mivel nagyon pontosan érkeztem, nem akartam késni, hát papírokat hónam alá ölelve kipattanok, keresem a főnököt. Extra nagy ováció körülöttem, a segítőkészség meghágta önnön tetőfokát, már-már kézre adva vittek a vezír elé.Eddig még az egyébként csinos ruhámnak meg amúgy magamnak tudtam be a dolgot, míg a liftben fel nem tűnt: Ezek OTT bámunak. Húúú! A melltartó! Most már nem lehet visszamenni. Egyszóval én még ilyen gyorsan szerződést soha nem irattam alá. Tulajdonképpen elég volt behajolni egy kicsit, és máris megvolt. Izzadt a nagyvezér rendesen - egész az autóig kísért. De mégis azt mondom: ez az amit soha de soha nem csinálunk egy üzleti megbeszélésen!
5 totális öltözködési baki, amit soha nem szabad elkövetni:
- Túl feltűnő cucc. Ez pasik és csajok esetében is igaz lehet. A melltartó hiánya, a túl sok ékszer, a túl feltűnő ékszer (arany Rolex, oda nem illő helyen) vagy a túlságosan erős hivalkodás, például autókulcsokkal, vagy telefonokkal. Ez kizárólag visszatetszést kelt, vagy nem az üzlthez való.Ebbe a kategóriába tartoznak a túl feltűnő illatok is. Ezt férfiak és nők is elkövetik.
- Divat és öltözködés tekintetében alapvető hibák. Nem kell a napi divatot követni, de vannak oyan cikis cuccok az üzleti életben, melyeket illendő nem fölvenni egy komoly tárgyaláson. A rövid ujjú ing - nők esetében a rövid ujjú kosztümfelső (!) a nyitott orrú szandál, a pucér láb, a zokni nélkül fevett cipő, és még sorolhatnám. Ha ez érdkekel, akkor inkább olvass utána. A divat része ma már a jó toll, a mobiltelefon, vagy a laptop is. Ez is legyen oda illő és stílusos.
- Bármi, ami túl szoros, vagy leesik rólad. Ezt a hibát követtem el (na meg az 1.est) én is a melltartómmal. Soha nem szabad semmi olyan holmit felvenni, ami túl szoros, ami kényelmetlen, ami leesik rólad. Sajnos, a 12500 Ft-ért kapható akciós poliészter öltönyök, melyekhez ing és nyakkendő ajándékba jár, soha nem érik ez azt a nívót, ami a kényelmes ruha érzetéhez kell. Ugyanez igaz a női kosztümökre.A nadrágszíj, a melltartó, a blézer, a ruha kidolgozása mindenképpen legyen nagyon kényelmes ugyanakkor elegáns.
- Poliészter ölöny, nejlonbugyi. A tárgyalások időnként hosszúak. Időnként iszonyú kínosak is tudnak lenni. Néha úgy megizzadsz, (a szó szoros értelmében), egy-egy megbeszélésen, hogy a röfis hónaljú reklámnéni illatos virágszál lenne melletted. Tehát üzleti tárgyalásokon kötelező a pamut alapanyagú zokni (uraknak)a természetes anyagú ing-blúz, a valódi gyapjúból, vagy lenből készült öltöny, a ter mészetes anyagú kosztümök. Mindaz, amibe nem izzadunk bele, aminek nem bök közben a csipkéje. (Én már vettem bugyit olcsón kínai piacon -az konkrétan nagyon bökött!)
- Cipőt a cipőboltból! De milyet? Mert ugye kevés, ha csak elegáns. Főleg a nőket kínlódtatja meg a stílusos cipő megtalálása, mely ugyanakkor kényelmes is annyira, hogy nem kötelező diszkréten lerúgni az asztal alatt. (Nem a reklám helye, de én ráakadtam a GEOX márkára, mely képes teljesíteni a kényelmes magas sarkú cipő című látszólagos paradoxonának minden kitételét.)
Mivel nem vagyok egy divatguru - van elég divatblog, olvass ott ilyesmit! - ígérem, nem fogok sokszor erről a témáról írni. Ám úgy gondoltam, hogy a tárgyalástechnikai sikerünk első lépése, ha legalább öltözékünk alkalmassá tesz bennünket arra, hogy a tárgyalásra koncentráljunk.
Várom a kommentekbe a tárgyalási sztorikat, öltözködéssel, alul-és túlöltözöttséggel, kínos, vicces, vagy stílustalan élményekkel kapcsolatban. Egyúttal köszönöm a hozzászólóknak, hogy kizárólag értelmes, a témákkal kapcsolódó, valódi véleményeket írtak, és a moderálandó szemeteléstől megkíméltek.
