MOST kikötöm - minden olyan kommentet, ami pusztán cigányozós, kitörlök. Ebben a posztban ugyanis nem cigányozás következik, hanem egy sajátosan sikeres rábeszélő technika, melyet legtöbbször a cigány paplanárusok (zokniárusok, konyharuha és egyéb kurrens cikk üzérek) körében figyelhetünk meg, működés és hatás közben.
(Egyszer, két parkoló kocsi közül elém lépett a láncfűrészes gyilkos, narancssárga rózsás rakottszoknyában és piros fejkendőben. Felém lengette méterszer negyvencentis berregő szerszámát, a kocsim után loholt, az átkozott lámpa meg pirosat adott. Azt hittem, vége szegény utcamacskai életemnek, de kiderült: a gyilkosnak látszó tárgy csupán az eladásra kínált termék. Ijedtemben majdnem vettem egyet. Aztán szerencsére zöldre váltott a lámpa és kijózanodtam. Nem való az én kezembe ilyen gigászi fegyver... még nonverbális kárt tennék vele valakiben.)
A módszertől én személy szerint rohanóra veszem a lépteimet, ha engem vesz célba. Ám érdekes megfigyelni csendes szemlélőként egy ilyen adásvételi ügyletet tárgyalástechnikai nézőpontból. Ne vizsgáljuk most azt, hogy adómentesen tesznek szert néhányszáz Forintra, vagy hogy mennyire idegesítenek ezek az árusok bármelyikünket is. Azt mondom, az sem a mi témánk, hogy ezek a termékek mennyire olcsók/drágák, milyen az ár/érték arányuk. Vizsgájuk meg csupaszon magát azt az eladási módszert, amit követnek.
Mi kell hozzá? (terméken kívül, pusztán a személyiség oldaláról nézve)
- Valami elképesztő kitartás - gondold el, reggeltől estig mész, mész és mész, míg el nem adod a felmarkolt akármit. Szinte mindegy is, mi a terméked.
- Valami szédületes fizikum! - cűgölni egy cuccot, legyen az a láncfűrészes gyilkosnak is irigylésre méltó ipari fűrész, poliésztergyapjú paplanköteg, vagy katonainak látszó messzelátó. Az árut cűgölni kell, gyaloglábon, hidegben-melegben, fáradhatatlanul. Ha nő vagy, akkor is, ha fickó, akkor is.
- Valami hihetetlen, mély belső erő - egy termékkel kapcsolatban talán ha minden századik ember mutat érdeklődést, s az sem biztos hogy vevő lesz.
Ha mindez megvan benned - egyébként szeintem se benned, se bennem nincs meg! - akkor jöhet az alábbi technika.
Hogyan csináld?
- Kiabálva kell hirdetni a terméket, annak előnyét ár nélkül. (Példa: Valódi gyapjú paplan olcsón)
- Ha bárki egy picit is édeklődik, azonnal utána kell szegődni. A rápillantás az árudra is érdeklődésnek számít.
- Azonnal mondj árat, olyat, amiből elég sokat lehet engedni.
- Legyél nagyon udvarias, de tapadj, mint a kullancs, ne engedd el a vevőt. Ha elindul, haladj mellette, míg csak rohanni nem kezd. Ha tétovázik, azonnal állj elé.
- Add a kezébe az árut valamilyen ügyes ürüggyel - például fogja meg az anyagát - de ne add ki teljesen a kezedből.
- Azonnal engedj az árból egy kicsit, amint megfogta termékedet az érdeklődő. Azt a stratégiai pillanatot kell választani, amikor éppen hozzáér.
- Találj ki hozzá valami hiteles szívhezszóló dumát. (Például: Haza akarok már menni Erdélybe! Ez az utolsó birkagyapjú, kéziszőttes, valódi bőr akármi, amit Erdélyből hoztunk. Kérem vegye meg, hogy mehessek, melegem van, odaadom olcsóbban is. Vagy Olaszországból hoztuk, mind eredeti. A sor folytatható.)
- Mondj egy olyan árat, ami szemtelenül alacsony az elsőnek megnevezett árhoz képest - ha van nálad az adott termékből kettő, duplázd meg a terméket és add egyben még olcsóbban.
- Szólítsd fel a vevődet, hogy adja oda a pénzt és már viheti is, jól jár vele, higgye el, hiszen már X darabot eladtál.
- Ha még mindig lamentál, vedd ki a kezéből a termékedet, kicsit gyorsabban, mint az udvarias lenne - ettől majd úgy érzi hogy elvettél tőle valamit ami az övé. (De ne túl gyorsan - érezni kell a ritmust!) Mondd újra a legutolsó árat, ami elhangzott - de ha úgy adódik, ennek még el kell engedned 5-10%-át!
- Ha a vevő pénzért kotorászik, mondd, hogy tudsz visszaadni, nem gond. (És tényleg tudsz is visszaadni!)
- Köszönd meg a vásárlást, kívánj hangosan nagy szerencsét, sok örömet és egészséget és gondold is komolyan.
- Vedd elő a következő terméket és kezdd az egyes pontról.
Ha még soha nem szemléted ezt az üzleti tranzakciót ilyen szemmel, akkor kapsz egy házi feladatot: alkudozz egy egészségeset egy ilyen utcai árussal, közben megfigyelve mindazt amit itt tanultál.
Várom, hogy elmeséld, mit tapasztaltál MÉG, amit megtanulhatunk? Az sem baj, ha nem tudsz ellenállni és lesz még egy nejlongyapjú takaród, vagy soha nem tudni mikor hasznos távcsöved, összecsukódós teleszkópos pecabotod, vagy bármi nem létfontosságú tárgyad. Játssz! - ennyi beleférhet.
Körkérdés - te vettél már bármit is így az utcán? Emlékszel rá? Meséld el, hogy volt!
