Ha tárgyalásról van szó, Sokan kérdeznek tőlem, vagy kérnek tanácsot. Főleg a gyakorlatlanabb tárgyalók. Rettegnek. Kérdik: mit és hogyan csináljanak?
A rettegés olyan, mintha egy eleve vesztes jegyet vennének, amin az előadásnak háttal lehet csak ülni egy oszlop mögött a hátsó sorban, jobbodon és balodon két szotyolafaló 150 kilós focidrukkerrel. Ha az előadást így élvezni tudod, akkor te egy sztár vagy, egy világcsoda. Én úgy szeretem élvezni az előadásokat, ha minimum az első sorok közepén ülök, de örömmel részt is veszek bennük. Nem baj, ha a cirkuszban az én fejemre borul a vödrönyi víz, ha közben megsimogattam az elefántot, kezet fogtam a világ leghíresebb bohócával, és megnevettettem ötezer gyereket a néztőtéren. A ruha megszárad - az élmény pedig örökké megmarad. Erről fogok majd mesélni kacagva az unokáknak. Persze felfoghatod úgy is, hogy pojácát csináltak belőled - csak akkor elvesztetted az élményt, nem jöttél ki egy pillanatra sem saját önző világodból.
