A tárgyalás igazából már az első másodpercben vesztesnek tűnt. A nő egy bigott, aszott, nagyképű bige. Afféle vénkisasszony, aki rám nézett és elhatározta, hogy az ajánlóm kedvéért végigunja a beszélgetést, és nem rúg ki látványosan, de nem kellek neki sem én, sem amit kínálok. Jószerivel minden eszközt bevetettem, amit be lehet:

• Maga előtt karba tett kezeit, melyekről sejthettem, hogy ellenem védekezésből vannak úgy, igyekeztem úgy "megnyitni", hogy a kezébe adtam valamit, amit nézegessen. Megfogta, ránézett, letette, karját karba fűzte. Nem kellett neki.
• Nagy homloka volt és derűs szájszéle. Ezért hát próbáltam megnevettetni, próbáltam számokat mondani neki, de egyik sem használt.
• Látványosan utált, hiszen kinézett a fejem felett az ablakon, de azért figyelme követte azt amit mondok, mert amikor visszakérdeztem azonnal kész volt a válasz: nem és kész. Mert csak.
• Volt, hogy kijavított engem. Valami egész apróságban csupán, de a lényeg az volt, hogy tudjam, ő itt az erősebb kutya (jelen esetben szuka) és az van amit ő diktál. Kész voltam elismerni tudását, de lelkem mélyén bosszantott a dolog.
• Öltözéke is zárkózott volt, felgombolt nyakú blézer, egy ici-picit éppen TÚL hosszú szoknya, mindez szürkében ... szigrú gyöngysorral, antik, szép fülbevalókkal és tökéletes minőségben. Én ezzel szemben színes voltam, s bár szintén minőségi cuccokban, de egész más divatházak világából öltöztem. Minden voltam, ami ő nem, s ő minden volt, ami belőlem hiányzik.

Végül udvarias, gyors távozásra szántam el magam - sajnálva a látogatásra szánt időt. A hölgy névjegyét igyekezvén kistáskámba tenni, hirtelen kipotyant egy barna, klasszikus kutyakaki szedő zacskó. Ennél cikibb helyzetet már nem is nagyon lehetett elképzelni. Röhögtem befelé, pironkodtam kifelé, de a csoda bekövetkezett: Szintén kutyás??? - nyílt nagyra tárgyalópartnerem szeme. Először éreztem, hogy figyelme középpontjában vagyok, és elismer: Egy másik nő, aki SZINTÉN felszedi a kutyaszart!
Néhány másodperc alatt előkerültek a mobiltelefonok, benne a kutyás képek, a kutyafodrász-telefonszámok, a kedvenc homeopata állatdoki (www.allathomeopatia.hu) és végül úgy búcsúztunk:
.... és ugye akkor küldöd nekem a szerződést??
Szóval így lehet szarszedő zacskóval üzletet kötni. Van hasonló sztorid? Írd meg kommentben, vagy egyenesen Nekem! (utcamacska@freemail.hu )