Régóta gondolkodom rajta,leírjam-e Nektek ezt a félig vicces-egyébként komoly történetet, de mivel a tárgyalás sajátos formája ez is, tanulságos lehet.(S egyúttal biznyíték arra, hogy mindenki minden nap kerülhet olyan helyzetbe, ahol tárgyalástechnikai tudásra van szükség.)
Gyakran BKV-zom, bár van autónk. Kettő is. Egy amiben a gyerek ropizhat, a kutya kutyulhat, a cucc halmozódhat, meg egy rendes, amivel meg lehet jelenni alkalomadtán, de az előző opciók egyikét sem tudja. De a főváros nem parkolható hely. (Tehát ha láttok egy kosztümös nőt rollerezni, akkor integessetek - az nagy valószínűséggel én vagyok.) Na de vissza a témához: Buszra pattantam, felszállás közben hívott egy ügyfél. Fontos volt, így nem tettem le a telefont. Siettem, így nem maradtam a megállóban. A buszra szállva inkább kapaszkodtam, mint egykezes hadművelettel lyukasztandó jegy után néztem volna minden vacakkal dugig megpakolt kéttenyérnyi kistákám berkeiben. Egy rövid megálló múlva felszállt az ellenőr, az ügyfelem épp elköszönt. Nos, én meg még nem lyukasztottam.Patthelyzet. Nem igazán akrok én bűntetések után futkosni, hiszen akartam lyukasztani de ... Minden ember került már hasonló helyzetbe.
Ránézek a kis ellenőrre: Szemüveg, olcsó holmik, arckaraktere alapján erős apai szigorra utaló jelek, anyai elvárásokból fakadó traumák, párkapcsolati gondok, nehéz, sorscsapott élet, keze munkában edzett. Szája sírásra görbülően ráncolva.Leharcolt lelkű szánalmas kis pasi, de összegezve jóravaló kis ember.
- Jegyet, vagy bérletet kérek ellenőrzésre!
- Hmmm... az édesapja mit szólna, ha tudná, hogy a magához hasonló egyszerű prolikat bűntetgeti? Nem szép dolog ez. Szerintem az édesanyja nem erre szánta Önt, nem erre nevelte ...
- Hát igen. Anyám azt akarta hogy sokra vigyem!
- Mi volt, mielőtt BKV ellenőr lett magából - látom, hogy dolgos keze van, becsületben megőszült ember. Nem csinálhatta mindig ezt a rémes feladatot.
- A MÁV-nál voltam, de aztán onnan leépítettek. Máshoz meg nem értettem, nem kellettem már sehová (XX) évesen, hát most ide tudam elhelyezkedni. De nem szeretem ám!
- Megértem. Nehéz lehet, hiszen sokszor azokat az embereket kell bántania, akik a sorstársai, közben nem tanusíthat megértést feléjük.
- Szegény édesanyám (ellenőrünk itt már könnyet dörzsöl ki a szeme sarkából) mindig rendes embernek nevelt, most meg ezt kell csinálni ... (hangja elcsuklik)
- Ki mondta, hogy KELL csinálni? Vannak más lehetőségek még, csak próbálkoznia kell. Ne adja fel, maga egy rendes, dolgos ember. A magafajtára sokhelyen szükség van, csak ne negedje, hogy kihasználják a jóhiszeműségét! Próbáljon személyesen bemenni mindenhová, ahol csak hirdetnek! Az önéletrajz az nem elég ...
- Igaza van - megpróbálom .... (Leszáll, anélkül, hogy megkérdezte volna, van-e jegyem, vagy megbűntetett volna, vagy bármi.)
Mit is csináltam valójában?
A technika, amit alkalmaztam, elég egyszerű. Az arc és személyiség karakter felismerése után egyszerűen felmértem, mi az ember lefájóbb pontja, mi a gyengéje, és ezen a területen szúrtam be egy kérdést. Együttérző voltam szegény flótással, tényleg nem lehetett könnyű neki. Az őszinte figyelem, a segítő kérdések teljesen ki tudták hozni a kaller-szerepből, s végeredményben ő nem bűntetett meg, de kapott egy kis energiát, segítséget, lökést a továbblépésre saját boldogtalanságából.
Ám a valódi technika a szerepeltolás, vagy átpozícionálás. Az ellenőrből, a rendőrből, vagy más hivatalos személyből csinálj embert, férfit (nőt), apukát(anyukát), vagy bármit, ami nem az egyenruha, hanem az egyenruha alatti terület. (Szív és lélek, maga az ember.) A módszer meglepően jól működik,még azokkal szemben is, akik egyébként ismerik. Hiszen mindenki elsősorban ember - a jelmez csak a reggeli után kerül fel az emberre.
Ha van olyan történeted, amelyik a BKV ellenőrökkel kapcsolatos és valamilyen konfliktus megoldásról szól (tehát nem erőfitogtatásról, vagy bunkózásról) azt küldd el nekem, az utcamacska@freemail.hu címre, vagy írd be kommentbe.
Ha egyéb történeted, sérelmed van, azt tedd a BKV blogba - az oda való!
