Az alábbi - komolyan és valóságosan az én barátnőmmel megtörtént! - sztorit a fenti egy mondatban foglalhatnák össze. De nézzük meg az eseményt és a tanulságokat. A történet minden szereplőjének neve kitaláció, és még a piaci szegmenst sem említem. Maradjon a sztori vicces városi legenda, s tanulja meg belőle mindenki azt, ami őt illeti.

A barátnőm X év tapasztalat birtokában úgy döntött, saját vállalatot indít. Ügyesen, nagyszerű technikával keresett meg ügyfeleket, törekedett etikus lenni, de nem volt egyszerű - a régi ügyfelei ragaszkodtak a munkájához. Ebben az időben igyekezett ajánlásokat szerezni, s kapott is szép számmal. Reménybeli új ügyfeleit sorra felkereste ajánlatával.

Barátnőm jókora dudákkal van megáldva. Mivel pubertázskora óta velük él, így szokva van ahhoz, hogy szegény pasik néha akarva-akaratlanul is a melleinek beszélnek. Nem is akad ki ezen, ha valaki diszkréten teszi, jól tudja, hogy a pasik egyszerűen ilyenek.Azonban az egyik ügyfél, akit felkeresett, notoriusan "kislány"-nak nevezte amitől már önmagában is kinyílt a bicska a zsebében. Nem csak azért, mert már rég kinőtte a pöttyös napozóját. A pasi folyamatosan a mellének beszélt, leplezetlenül bámulva a cickókat, közben nyeldekelve és kislányozva, kioktatva. Barátnőm agyát elöntötte a lila gőz, s amikor megkapta a teljes kioktatást, döntő lépésre - azaz térdelésre - szánta el magát.

Letérelt a pasi elé, és érthetően, artikulálva és fiamozva az ügyfél sliccéhez intézte a választ.

Az eredmény egyébként annyi, hogy a fickó tanult az esetből - barátnőm azonnal megbízást kapott, folyamatosan közel évtizede üzletelnek egymással. A sztorit csak haveri körben emlegetik, ki-ki a maga verzióját.Azon túl, hogy a történet igaz, számos elgondolkodtató elemet rejteget.

Nézzük a tanulságokat! 

Csernusi antimagyar szóhasználattal élve, igencsak bevállalósnak kell lenni ahhoz, hogy ezt a műveletet valaki úgy adja elő, hogy közben ne röhögje el magát, ne essen ki a szerepéből, s ne legyen megalázó a számára. Tehát, kedves kebles hölgyvezetők, nem ajánlom, hogy holnaptól térden csúszva, slicceknek magyarázva statuáljatok példát a férfitársadalom szexizmusa ellen - ugyanis könnyedén a Varázsfuvola nyitányában találhatjátok magatokat!

• Miért beszélnek a férfiak a csöcsöknek? 

Hölgyeim - egyszer próbáljatok meg tárgyalni és nem odanézni, ha egy hatalmas kehely, eper és csokidarabokkal megszórt, karamellbe mártott ostyákkal megtűzdelt, szőlő és ananászdarabkákra halmozott, tejszínhabos vegyes fagylalt áll előttetek! Fogyókúra kellős közepén! Menni fog? Ugye Ti is oda-oda fogtok pillantani vágyaitok fagyikelyhére? Na a férfiaknak körülbelül ilyen a nagy cici. Dús kehely és dús kebel - érthető? Lehet az egészet durván bámulni és diszkréten odapillantani, dícsérő tekintetekkel legyezgetni. Viszont nyeldekelni és csak oda bámulni parasztsuttyó dolog.

• Miért működött jól ebben a helyzetben a sliccnek beszélés? 

(A kérdésből következik, hogy máskor mással és másho nem működne jól) Mert mindkét tárgyalópartner alapvetően okos ember volt. A fickónak leesett az ejtőernyős ötforintos: - akivel tárgyal az nem kislány, nem két csúcsi, hanem egy üzletfél, egy beszállító, egy partner. Olyasvalaki, aki feltalálja magát a kényes helyzetekben is. Olyan ember, aki nem fél érvényesíteni az érdekeit, és nem akar üzletet minden áron. Hiszen gondoljatok bele, ennek a húzásnak az is lehetett volna a vége, hogy örök haragban és magázódásban válnak el! Paraszthajszálon múlt csak az egész! Mi volt ez a hajszál? Azt hiszem, az a belső stabilitás és spontaneitás, amely a szituációt áthatotta. Volt benne indulat - enélkül nem lett volna hiteles- de nem volt benne valódi harag. Inkább csak annak szándéka, hogy tegyük végre helyre a dolgokat. Csöcsöt, pöcsöt, ki-ki oda, ahová szerinte az való. Szerined miről szól még? 

Ha úgy érzed, van még mit tanulni ebből a kis történetből, akkor ne fogd vissza magad és kommentálj bátran! (Akár tovább is küldheted a sztorit..) 
Ha neked is van hasonló történeted, és szeretnéd itt viszontlátni, küldd el az utcamacska@freemail.hu címre.