Az eset nem az én nagymamámmal történt, hanem egyik legjobb barátnőm legendás nagymamájával. Viszont tanulságai máig hatnak.
A nagyi igazi karakteres egyéniség volt. Falu szerte ismert, tisztelt-rettegett matróna, valódi nagyságosasszony. Amikor az oroszok bejöttek Magyarországra, azzal kezdte a renitens magatartást, hogy eleve nem ment le a pincébe, mint az elvárt volt mindenkitől, hanem a zongora mellett, legjobb ruhájában ülve várta a bevonuló csapatot. Amikor az oroszok berontottak a házba, nagymama - olyan tekintettel, amivel egy csótányt is fel lehetne tűzni és egy bogárgyűjtemény közepébe lehetne helyezni - ránézett a betoppanó katonára, kifelé mutatott az ajtón, és nemes egyszerű németséggel ennyit mondott:
- RAUSZ! (Gy.k. : Kifelé)A katona ijedten kihátrált, majd a matróna ott termett az ajtónál, s megtanította az egymásra torlódott és igen meglepett katonákat lábat törölni, kopogtatni, és "jónápot" köszönni. Aztán kiejlöte kvártélyukat a kisebbik szobában. Mivel Nyikoláj századosnak és katonáink valósznűleg volt egy hasonló bábuskája odahaza Jizsnyij Novgorodban, ettől a pillanattól kedzve pontosan tudták, hogy hol a helyük. Mamuska így, mamuska úgy - mondták, s hordták a döglött tyúktól a rekvirált lekvárig minden kincsüket, ami csak volt. Távozásukkor sorfalat álltak és szalutáltak neki.
Mit tudott a nagymama, amit ma megtanulhatunk?
Úrinő volt, ízig vérig, és ismerte,követte az illemet. Tudta, hogy hol a helye a világban, és hogy a többiek hol foglalnak helyet hozzá képest. Azt hiszem, az oroszok családjaiban is lehetnek erről a néniről legendák - ahogy a barátnőméknél is a családi legendárium része, hogy a nagyi megnevelte még az orosz katonákat is.
Kíváncsi vagyok, szerintetek mi volt az a titok, ami miatt nem lepuffantották, hanem haptákban állva tisztelték és félték ezt az asszonyt ... várom a kommenteket!
