Azt hiszem, ha azt kéne meghatározni, ki az aki NAGYON tud eladni, akkor a tegnapi paplanárus az tud. Stílusa talán üde csokikrémes tejszínhab egy forró mézes latte tetején, nem szokványos, kicsit ijesztő, ha amúgy puritán fogyókúrán vagy, de elég szórakoztató. A malátás kávé, aszpartámos édesítővel ugyanebben a műfajban lefodítva viszont nem más, mint a butikos lányok. Rá kellett jönnöm, hogy nem csak Budpesten hanem az ország más helyein sem tudnak eladni, az eladónak odatett kislányok és a butik-gazdik semmit nem tesznek érte, hogy megtanítsák szegényeket. Úgy fest, a motiválás szót még hírből sem ismerik, mert ha az eladó motivált lenne az eladásra, lehet, hogy csípkedné magát.
Pedig ugyanannyi idő van arra, hogy eladják a cuccokat, mint arra, hogy kiűzzék a vevőt. Nem nagyon értem a magyar butiktulajt, miért szereti, ha ostoba kiscsajok néznek görbén a vevőjére, és nem nagyon értem, miből is élnek még, mivel teli van a körút márkás ruhás luxusturkikkal, ahol ha nem is akarnak eladni nekem, de legalább nem sipákolnak, hogy SEGÍÍTHETEEK?
Ettől a mondattól ugyanis a legtöbb vevő sikítani szeretne. A hozzám hasonló kicsit polgárpukkasztó alakok egyszerűen "hülyére veszik" a kérdést, és játszanak egyet. (Válasz: - Jaj persze! Karácsony óta nem voltak megpucolva az ablakok a házban, és maga elég magasnak látszik, hogy elérje felül is a keretet!) A többiek inkább kínosan elküldik szegény eladó kislányokat. Egyszer úgy adódott, hogy egy ismerős csaj egy alig-órára rám hagyta a butikot. Kiszaladt valahová, én meg éppen várakoztam, szóval kapóra jöttünk egymásnak. Bizsukat árul, elég ügyes is benne, mégis meglepődött, hogy az alatt az idő alatt milyen forgalmat csináltam. Semmi extra, csak néhány tárgyalástechnikai fogás volt az egész.
Úgy dötöttem, miután végigjártam a Pláza az Árkád és még néhány pesti és győri butik nyári akciós kínálatát, hogy rövid ingyenleckét adok azoknak, akik kérik:
- Soha ne mondd, hogy: Segíítheteeeek? Pálne ne selypegve, csipogva, kelletlenül. Ha nincs kedved dolgozni, ne dolgozz! Ha van kedved, akkor csináld. De ez a silány átmenet senkinek nem jó.
- Ha bejön a vevő, kérdezz inkább egyenesen: Konkrétan valamit keres, vagy nézelődni szeretne? Ha azt feleli, hogy nézelődik, akkor is mondhatod, hogy balra hátul találja a női ruhákat, középen van az új kollekció, a bal sarokban pedig most áraztatok le néhány menő darabot, ott is érdemeskörülnéznie. Ilyenkor húzódj háttérbe, nem kell a vevő nyomdokaiban lépdelni, úgy is megkeres, ha kell neki valami.
- Ha valami kondkrét dolgot keres, akkor könnyebb a dolgod, pláne ha árultok olyasmit. A vevők szívesen veszik, ha az ajándékozásban is segítséget kapnak. (Főleg a pasik!) Ha az illető piros női pólót keres, de nektek nincsen, akkor ajánlhatsz piros cipőt, vagy kiegészítőket, táskát, pládául az akciós cuccok közül. Akinek egyszer bejön a piros, lehet hogy mást is venni fog!
- A kedves hívás: "Jöjjön, megmutatom" -sokkal jobban beválik, mint ha annyit mondasz, hogy hátul az utolsó polcon nézze meg. Mivel jól ismered az árukészleteteket, hatékonyabb az eladás, hogyha a keresett termékkel együtt még mutatsz néhány ahhoz a stílushoz illeszkedő, vagy abban a színvilágban pompázó darabot.
- Sokat segít, ha mesélsz az áruról. A "praktikus zseb" a "diszkrét mellvarrás" vagy a "2009-es fazonú mandzsetta kialakítás" vonzóbbá teszi az árudat, még akkor is, ha az egyébként tucat cucc.
- Tipp női vásárlókhoz: Tudd ránézésre, mekkora a vevőd mérete, de SOHA ne azt a méretet mondd, hanem egyel kisebbet (partvisnyél vékony csajoknál nagyobbat!) és csodálkozz. Mondd, hogy karcsúbbnak látszik! (Nincs nő, akinek ez be ne jönne!)
- Megfigyelés, hogy a túlságosan szigorúan hajtogatott ruhákkal teli butikokban sokkal kevésbé mernek odanyúlni, fogdosni és nézelődni, mint ott, ahol éppen leértékelés van és lazábbak a sorok. Ha túl merev a rend nálatok, akkor menj oda és vedd le te az árut, hogy a vevő láthassa. Vigyetek egy kosarat, és soha ne hajtogass rögtön a vevő után, hanem csak ha már kiment az üzletből. Vagy hajtogasson a kolléganőd addig, míg te kiszolgálsz. A vásárló előtt, a vásárlása közben hajtogatás ugyanis feszélyező.
- Ugyanemiatt ne akard, hogy a kiárusításban is feszes rend legyen. Inkább akkor is állj készen a vevők igényeire figyelni, ne a sorokat rendezd erőszakosan.
- Bevált trükknek tartják, hogy ha éreztetik a vásárlóval, hogy az adott termék az ő számára túl drága, akkor dacból vásárol. Igen ám, de nem fog visszatérni! Sokkal jobban jársz, ha elégedettségre apellálsz.
- Vedd észre a saját terméketeket a vevőn, és köszöntsd visszatérő vevőként! Ennek mindenki nagyon szokott örülni.
- Ha a vevő már választott valamit, kedvesen mutathatsz más, ahhoz illő dolgokat.
- Ha egy nő egyedül megy vásárolni, sokszor örül annak, ha őszinte kritikát kap, ha segítenek neki a vásárlásban. A kritikával és az eladási szándékkal is bánj csinján, mert tolakodónak is tarthatnak, ha nem vagy udvarias.
- Használj ilyen kifejezéseket: kiemeli az alakodat! feszesebb csípőt mutat! (ÉS nem popsit, feneket vagy segget!) Slankít, vagy éppen erősít. Nőies, sportos, menő, stb.. a lényeg, hogy a vevő érezze, nem csak egy göncöt kap a testére az időjárási viszontagságok ellen, hanem valamit, amitől ő előnyösebben néz ki, mint egyébként.
Végezetül: Ha utálod a butikos melót, akkor jobbat teszel a világnak és magadnak, ha inkább hagyod szépen az egészet a fenébe! Engedd a kiszolgáló személyzet közé azokat a csajokat, akik lehet, hogy nem szépek annyira mint te, de tudnak eladni. Tőlük örömmel vásárolok is!
A butiktulajoknak meg mondja már meg végre valaki, hogy a kelletlen 17 éves kislányokkal nem feltétlenül jár jobban, mint egy idősebb, de már a kamasz-lázadásán túljutott, ennek kapcsán az életről érdemi fogalmakkal rendelkező nővel. És azt is fűzze hozzá, hogy a vevő kiutálása a boltból nem vezet bevételhez. A vevő megfogásához pedig az eladónak tudnia kéne eladni. Erre pedig akár ő is megtaníthatja az eladókat!
Mesélhetsz azért sztorikat képtelen butikoslányos helyzetekről ...
