Te hogy készülsz fel? Mi a véleményed a "százkörös" interjú sorozatokról? Van valami trükköd, amit megosztanál másokkal is?
Te hogy készülsz fel? Mi a véleményed a "százkörös" interjú sorozatokról? Van valami trükköd, amit megosztanál másokkal is?
Ez a közmondás az "emberi játszmák" egyik alpstruktúráját írja le. Azt, amikor nem azzal közlöd a közlendődet, akinek tényleg mondanivalód van, hanem csak utalsz a beszédben valamire, amivel az illető tudomására akarod hozni a mondandódat.
Nem vagyok őrült! Na jó, egy kicsit, de csak annyira, amennyire a vidám élethez elengedhetetlen. Viszont szeretem Baszod Bélát. Tudod miért? Mert az a technika, amitől Baszod Béla fogalom lett a blogokon, nagyon érdekes és tanulságos.
Azt hiszem, ha azt kéne meghatározni, ki az aki NAGYON tud eladni, akkor a tegnapi paplanárus az tud. Stílusa talán üde csokikrémes tejszínhab egy forró mézes latte tetején, nem szokványos, kicsit ijesztő, ha amúgy puritán fogyókúrán vagy, de elég szórakoztató. A malátás kávé, aszpartámos édesítővel ugyanebben a műfajban lefodítva viszont nem más, mint a butikos lányok. Rá kellett jönnöm, hogy nem csak Budpesten hanem az ország más helyein sem tudnak eladni, az eladónak odatett kislányok és a butik-gazdik semmit nem tesznek érte, hogy megtanítsák szegényeket. Úgy fest, a motiválás szót még hírből sem ismerik, mert ha az eladó motivált lenne az eladásra, lehet, hogy csípkedné magát.
Pedig ugyanannyi idő van arra, hogy eladják a cuccokat, mint arra, hogy kiűzzék a vevőt. Nem nagyon értem a magyar butiktulajt, miért szereti, ha ostoba kiscsajok néznek görbén a vevőjére, és nem nagyon értem, miből is élnek még, mivel teli van a körút márkás ruhás luxusturkikkal, ahol ha nem is akarnak eladni nekem, de legalább nem sipákolnak, hogy SEGÍÍTHETEEK?
MOST kikötöm - minden olyan kommentet, ami pusztán cigányozós, kitörlök. Ebben a posztban ugyanis nem cigányozás következik, hanem egy sajátosan sikeres rábeszélő technika, melyet legtöbbször a cigány paplanárusok (zokniárusok, konyharuha és egyéb kurrens cikk üzérek) körében figyelhetünk meg, működés és hatás közben.
Úgy átszik, megérkeznek az első e-mailek az utcamacska@freemail.hu címemre. Lehet, hogy az Indexes "forró válogatásba" való bekerülés hatására, de rám bukkantak azok, akik megpróbálnak nekem megoldhatatlan feladatokat adni a maguk módján, mintegy vizsgáztatva engem: - vajon mennyire értek hozzá?
Ez még egy viszonylag új blog, mindenképp szeretnék folyamatosan könyveket is ajánlani a témámban, ezt most meg is kezdem. Én azonban egy lusta utcamacska vagyok, sokkal szívesebben tanulok örömmel, mint száraz szakkönyvekből, kényszer által. Ezért tartom alapműnek a "Nem kell mindig kaviár" című regényt. Imádom, mert a főhős főz, mert sármos, mert intelligens, mert a hölgypartnerek szerint is jó az ágyban és mert a tárgyalástechnikai manőverei verhetetlenek.
Nagyon sokan panaszkodnak nekem az ismerősök közül, hogy túl bizalmas, vagy törvényellenes kérdéseket kapnak az állás interjún. Gyakori, hogy éppen gyerekkel, magánélettel, párkapcsolattal összefüggő indiszkréciótól szenved az, aki munkát keres. Ám a munkáltató gyakran nem gonoszságból, vagy visszaélési szándékkal kérdez, egyszerűen csak kíváncsi.
Mindannyian tárgyalunk telefonon - mégis kevesen tudjuk azokat az alapokat, melyeket egy kezdő telemarketingesnek a fejébe vernek. Ha eddig le akartuk rázni a telesales munkatársakat, most itt az idő, hogy tanuljunk tőlük!
Trópusi meleg van és ilyenkor jó dolog a szieszta. Főleg azoknak, akik megtehetik, mint jómagam. Tegnap épp aludtam volna délután, mint minden tisztességes macska teszi a déli hőségben. Odabújtam a gyerek mellé, és már-már sikerült is elszenderülni, amikor megcsördült a telefon. Félálomban felvettem, (elvégre munkaidő van, vagy mi...) azt se' néztem ki hív. Pedig számkijelzés nélküli telefonszámot nem veszek fel. Valami telefonos üzletkötő akart valamilyen akármit eladni nekem. Erőt vettem magamon és kedvesen elköszöntem tőle. Visszaaludtam, majd újra ébresztett a telefon. Most már szemfülesebb voltam, de kiírt egy számot. Most meg imádott fodrászom ajánlására - (Lacikám, Frizzzzz!) - keresett egy üzletkötő. Kedves lerázás, majd telefonkikapcsolás. Nagynehezen visszaalszom újra. Felébredek, telefon be, egy csomó nem fogadott hívás. Fele ismeretlen számól, de kettő kijelzett. Én általában visszahívom azokat, akik munkaidőben hívnak, így aztán újabb két meglepett telefonos üzletkötővel lettem gazdagabb egy napra. Ők ugyanis nem ahhez voltak hozzászokva, hogy a hívott fél udvariasan visszahívja őket. A negyedik üzletkőnél már röhögtem, s elhatároztam, hogy ma erről írok a blogomban.
Ma már nem vagyunk lovagok. Artúr király halott, a Grálban többen nem hisznek, a kerekasztal beszélgetések kora azonban csak ma van itt igazán. Van ma már mindenféle politikai és üzleti kerekasztal. Csak arról tudnak nagyon kevesen, honnan is ered ez az egész kerekasztalozás. Mit szólna ma, egy politikus, ha a hazug és becstelen szívű tárgyalófél eltűnne a süllyesztőben, és csak csontjai térnének vissza az asztal mellé, mintegy mementóul…
Nejlonbugyi, poliészter öltöny, és zokni nélkül felvett cipő - az alaphibák, amikkel hazavágod a tárgyalásodat!
Sokat kerestem a kerekasztal tradícióról tárgyalástechnikai anyagot, de csak arra bukkantam, melyet annó én írtam - tehát magamat plagizálom, tisztelettel. Ugyanis Artúr király és lovagjainak tanítása a ma tárgyalóasztalainál is érvényes. De vajon miért és hogyan foglaltak helyet a kerek asztal mellett? Az egyes pozícióknak fontos szerepük van.
„Egymást szolgálva szabaddá válunk”
Ez állt az asztalra írva, körben. Ez a jelmondat nem csak a széthúzó lovagi időkre volt érvényes. Ez a XXI. századi üzletember jelmondata is. A kerek asztal szerkezete és tanítása örök bölcsességet hordoz, amit mindazoknak tudni érdemes, akik valaha is kerek asztal köré ülnek.
Miután a kedves blogadminnak köszönhetően kb. 20 percen át írt bejegyzésem világgá repült, most próbálok relaxáltan írni - elvégre vasárnap van és a blogírás a túltengő elméjű értelmiség számára a hasznos időtöltés struktúrált formája, szórakoztató-nevelő célzattal. Mindjárt kezdődik a szekérfelvonulás (HareKrsna) és most éppen a nyertes-nyertes jellegű, egyenrangú üzletről szeretnék írni.
Az eset nem az én nagymamámmal történt, hanem egyik legjobb barátnőm legendás nagymamájával. Viszont tanulságai máig hatnak.
Ma 2 bejegyzést is írni fogok, ha a szerkesztőfelület engedi. Az egyik egy tegnap esti baráti beszélgetésre ad választ, mégpedig az asszertivitásról. A témához kapcsolódó definíciókat a wikipédiából gyűjtöttem össze, egyszerűbb volt mint újrafogalmazni amit már mások megfogalmaztak. Úgy gondolom, hogy a tárgyalások során az asszertív magatartás az, amit követni érdemes, de tudatában KELL lennünk annak, hogy nem csupán ez a magatartásforma létezik.
Tegnap, ahányszor csak próbálkoztam, nem sikerült megnyitnom a blogadmint, így aztán nem volt bejegyzés - de ennek kapcsán többet gondolkodtam azon, mi lehet hasznos számotokra, ugyanakkor elég szórakoztató is. Mert akik ovassák a blogomat, azok azt emelték ki pozitívumként, hogy nem szakkönyv, hanem szórakoztató cikkek sora erről a témáról. Akik viszont nem olvassák, csak a címeket, azok bizony úgy járnak mint egy egyszeri lap.hu szerkesztő, aki azért utasította el a blogom felvételét az üzleti témából, mert idézem: "szexblog". Hmmm. Erre mit mondhaték; - Soha nagyobb kielégülést az illető üzletembernek, mint egy hatalmas, verbális orgazmussal végződő tárgyalás! :D
Ez adta viszont az öltetet - és köszönöm is neki ezért - hogy ma a címkézésről, az ügyfelek leltározásáról és ennek veszélyeiről írjak. A címkézés hasznos dolog, ha a blogodról van szó. Segít az eligazodásban. De nem annyira hasznos, ha a tárgyalópartnereddel kapcsolatban a is a stemplik szerint akarsz eligazodni.
A címkék segítenek távolságot tartani másik embertől. Arra valók, hogy a világban látszólag eligazodjunk, de magaunkat is elrejtsük és őt is a címke mögé suszteroljuk -vagyis ne látszódjunk és ne is lássunk tisztán.
Ki akar homályban üzletelni? - El sem hinnéd milyen sokan!
Akkor cimkézed az ügyfeleket, ha:
A cimkék egyfelől, mint már mondtam, segítenek eigazodni a világban. De ha csak a cimkét nézzük, ami mögötte van, azt hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, akkor átlépünk egy egydimenziós világba. Életbe lépnek a sztereotípiák, a "kihasználós multi", az "ügyeskedő vállalkozó", a "házisárkány anyós", az "elhíresült blogger" és a "nyomulós ügynök".
Érd tetten magad, amikor a világot cimkefelhőkön, jelzős szerkezeteken keresztül szemléled! Fontos, hogy legyenek irányjelzőid, de ne keverd össze őket a céllal. A házszámtábla nem azonos a lakásoddal, nem szobád, ahol puha a takaró, ahol a lábadhoz simul a macska, farkcsóválva üdvözöl a kutya és nyakadba ugrik a gyerek.A házszámtábla csak segít eligazodni, hogy mindezt átéld. Ügyfeleddel tárgyalva is kérdezd meg magadtól, mi az ebben az emberben, ami egyedi? Mi az, amiért szeretni lehet? Mi az a különlegesség, amitől ő más, ő több, mint a többi ember? Furcsa, de még a legvadabb, ellenséges ügyfél is kezelhetővé válik, hogyha te úgy nézel rá, hogy nem a cimkéit hanem igyekvően őt magát, az embert egyben látod.
Ezért veszélyesek - rossz kezekben pedig erős kétélű fegyverek - a különböző tipológiák, személyiségmegismerő módszerek. Én is fogok ilyenekről írni, de igyekszem majd hangsúlyozni, hogy nem a cimkegyár a céljuk. Nem felcimkézni, hanem megérteni segítenek a másikat, a mozgatórugóit, a miértjeit és hogyanjait. Segítenek nekünk is belesimulni a világba, megérteni másokat és megértetni saját magunkat - ezzel egyszerűbben, boldogabban élni. Ha az általad választott módszer alkalmas erre, akkor használhatod bátran. Ha dobozol, akkor vagy valamit elrontottál a tanulás során, vagy a módszer rossz.
Tettek már téged is dobozba? Ha van olyan tipológia, módszer, kaszlirendszer, vagy cimkegyár, amit használtál, használsz, vagy ismered, és örömmel hallanál róla véleményt, összefoglalót, akkor bátran kommentálj, vagy küldj e-mailt az utcamacska@freemail.hu címre.
Amikor ülök egy megbeszélésen, sokszor érzem azt, hogy a másik nem is érzékeli jelenlétemet. Olyankor odaszólnék neki, egy olyat, mint a címben: HAHÓ, ÖCSI! Itt vagyok hékás! Kinek beszélsz?
A kutyabarát utcamacska kölykét nevelgetve ... (Ugye olvastad itt jobbra ezt a szösszenetet? Hát akkor most látod, van neki kölyke! )
Ez a post ugyanis arról fog szólni, hogy ki a suttyó. A lányomnak, aki négyéves múlt, nagyon tetszett ez a szó: SUTTYÓ. Viccesnek tartotta, de eleinte nem értette. Végül abban állapodtunk meg vele, - elnézést, ha a definiíció nem 100%-ban polkorrekt - hogy az tekinthető suttyónak, aki nem vesz figyelembe másokat és saját édekeit úgy helyezi mások érdeke fölé, hogy azzal a többieknek kényelmetlenséget, bosszúságot okoz, vagy őket hátrányba hozza.
Az alábbi - komolyan és valóságosan az én barátnőmmel megtörtént! - sztorit a fenti egy mondatban foglalhatnák össze. De nézzük meg az eseményt és a tanulságokat. A történet minden szereplőjének neve kitaláció, és még a piaci szegmenst sem említem. Maradjon a sztori vicces városi legenda, s tanulja meg belőle mindenki azt, ami őt illeti.
"Olyan tiszta agyat még soha nem láttam, amelyre ne fért volna rá egy kis mosás" - mondta egyik híres guru. Az agyunk ugyanis pompás dolgokat teremhet nekünk. Például akadályokat. Az ezoterikus kereső úgy nevezi ezeket a helyzeteket, hogy "elkerülésben vagyok" - ha tetten éri magát ezen, akkor elgondolkodik. Az üzletember ezeket halogatásnak vagy a feladat leosztásának hívja - ám hamisan. Ezeket a feladatokat ugyanis magunknak kéne megtennünk, de valamiért kerüljük, hogy az utunkba akadjon. Vagy halogatunk. Az agyunk pompás helyzeteket tud teremteni nekünk, melyben az efféle helyzetekben még akkor is kudarcot vallunk, ha a legjobb szándék vezet.
Nem vagyok egy nagy Csillagok Háborúja rajongó, az kicsit olyan pasis dolog, de azért azt nem volt nehéz felismerni, hogy az ezoterikus gondolkodás ősgyöke valahol Leila Hercegnő ölében van, messzi messzi, egy távoli galaxisban. Ez a film ugyanis nagyon sok ezo-spirtuális kérdést vetett fel. Például ezt az erő dolgot. Mert az erő, belső tűz, energia, életkedv,tettvágy, tetterő, ami az egész élethez kell, az valahonnan születik. A cél valahol az volna, hogy ebből mindig legyen utánpótlás. Ne punnyadj le, ne érezd úgy magad, mint akin átment egy tank - vagy tudd gyorsan felturbózni lelkierődet
"Az erő velem van, az igazság meg odaát?"
A filmszlogenek helyett, meg a bioenergetikai mélymagyarázatok és parafrázisok ismételgetése helyett úgy gondoltam, hogy gondolkodni valót hozok. Elgondolkodhatsz - na persze csak ha szoktál, s ha akarsz - azon, hogy honnan lehet energiát nyerni, s milyen minőségben.
Régóta gondolkodom rajta,leírjam-e Nektek ezt a félig vicces-egyébként komoly történetet, de mivel a tárgyalás sajátos formája ez is, tanulságos lehet.(S egyúttal biznyíték arra, hogy mindenki minden nap kerülhet olyan helyzetbe, ahol tárgyalástechnikai tudásra van szükség.)
Iwww.agyinfo.hu oldalt megnézed- úgyhogy ezt én most kihagynám, engedelmeddel. Legyen elég annyi, hogy egy szemüveg, meg egy fülhallgató, és egy cigisdoboznyi kütyü (csini, biznisztrendi fekete kistáskában szervírozva) az egész. Ám amit tud, az szédületes.
géretet tettem arra, hogy egy különleges módszerről - pontosabban egy készülék használatával egybekötött módszerről - fogok írni. Nem kerülgetem tovább a forró kását: Ez az AGYTRÉNING. Bővebben olvashatsz róla, kialakulásáról, valamint a vele való tapasztalatokról, ha aAmikor körbeküldtem a hírt a barátoknak és üzletfeleknek; nimááá nyitottam egy bogot, amin a tárgyalásokról lehet beszélgetni, tanulni róla, egy csomóan visszaírtak: dehátéén nemvagyokszééélszeeeesss! (Gy. k.:De hát én nem vagyok sales-es) Kérem alássssan, rossz hírem van.